Egyre több olyan képet látunk magunk körül, amikor az emberek egymás társaságában is csak mereven bámulják a telefonjuk, vagy más kütyüjük képernyőjét és nyomkodják a gombokat! Jó ez? Kell-e, és ha nem, lehet-e ez ellen tenni valamit? Mennyire fogja ez nemzedékeknek meghatározni a kommunikációját, kommunikációs képességét? Különösen, hogy a mai fiatalok már nemcsak külső felhasználói ezeknek, hanem együtt élnek az eszközökkel. Nagy kérdések ezek, a mai társadalmakban!

Egy hirdetésben figyeltem fel, a Vodafone által szervezett programra, melyet Digitális Család Fesztivál néven szerveztek a miskolci Tudomány és Technika házába, május 8-ára. Mivel a téma engem is érdekelt, úgy általában is, de különös tekintettel a 3 és 4 éves unokáinkra, regisztráltam és elmentem. A meghívóban, a Screenagers című, a témával foglalkozó dokumentumfilm egyedi vetítése és utána szakemberekkel, kerekasztal beszélgetés szerepelt. A technika ördöge azonban közbeszólt! Az amerikai szerverről vetítésenként letöltendő film, csaknem akart letöltődni úgy, hogy ne szakadozzon, ezért abbahagyták a vetítést és egy későbbi időpontban ígérték azt pótolni! Így, hamarabb következett a kerekasztal beszélgetés, melyben a témát jól ismerő kutatók és gyakorlati szakemberek, tanárok vettek részt.

Az alábbiakban összefoglalom, hogy a részemre mi volt az elhangzottak lényege:

– Először is, néhány olyan alap megállapítás érvényes itt is, ami tulajdonképpen az egész életünkre igaz kellene, hogy legyen:
• Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk egyformák, így ebben sincs egy mindenkire és minden helyzetre alkalmazható recept vagy igazság!
• Csak tiltással, vagy egyoldalú paranccsal nem lehet a témát megfelelően kezelni!
• A helyesnek tartott mobilhasználatról rendszeresen beszélni kell a gyerekkel úgy, hogy ő is elmondhassa a véleményét, észrevételeit, problémáit! Úgy általában: beszélgetni, beszélgetni!
• A legjobban akkor lehet kezelni a helyzetet, ha szülő, tanár, gyerek együtt vesz részt a problémák megoldásában!
• Szóban vagy írásban is lefektetett szabályok kellenek a családban is és az iskolában is, amit a felnőtteknek is be kell tartani!
• Oda kell figyelni a gyerekre és a szülőnek észre kell venni, ha probléma, ne adj isten, baj van!
• A példamutatás fontos: mi is tegyük le néha otthon a kütyünket!

– Nézzük a konkrétabb dolgokat:
o A digitális eszközök egyre nagyobb szerepet kapnak a mi életünkben is, a gyerekek pedig már ebbe születnek bele. Ezt, tudomásul kell venni, nem szabad küzdeni ellene! Azonban szükségük van a gyerekeinknek, hogy segítsünk nekik megtalálni ezeknek az eszközöknek a megfelelő használatának a mikéntjét és súlyát!
o A kutatások azt igazolják, hogy az ember agya, csak egy dologra képes koncentrálni egyszerre, igazán! A képernyő nézése és az onnan kapott információ halmaz, teljesen kivesz bennünket a való világból!
o Ha egy okostelefon képernyője van mellettünk, az már elvonja a figyelmünket, mert rendszeresen, akaratlanul is rápillantunk! Ha pedig új információt látunk meg rajta, akkor az agyunk teljesen átáll annak befogadására!
o A képernyőn a képek, videók nézegetése, egy jóleső érzést vált ki bennünk, ami akár függőséget is okozhat! A felnőtt ember belátóképessége azonban ezt megakadályozhatja. De egy gyerek, még nem rendelkezik ezzel a képességgel és könnyen beszippanthatja a virtuális világ!
o A kütyük képernyőjén, az interneten keresztül, a gyerekek egy idealizált, virtuális világgal találkoznak! Az egyébként is jóval sebezhetőbb kiskamasz korban, ez még nagyobb problémákat okozhat! A kontrollálatlanul feltöltött képek már önmagukban is veszélyt hordoznak, de az azokra kapott, sokszor szándékosan sértő és pocskondiázó kommenteket, még felnőttfejjel is nehéz megfelelően tolerálni, nemhogy úgy, hogy nincs még kialakult önértékelés! Ha a gyerek egyedül marad egy ilyen helyzetben, az az egész életére kiható önértékelési problémákat okozhat!
o A szakemberek szerint az a jó, ha nincs 10-11 éves kor előtt a gyereknek saját okos telefonja! Javasolják, hogy az iskolában, még elsőben, szülői értekezleten állapodjanak meg arról, hogy senki nem vesz a gyereknek okos telefont, az alsós évek alatt! Persze, ezt nem lehet mindenhol elfogadtatni a teljes osztállyal, de ilyenkor legalább néhány szülőnek kell összebeszélni és ők tartsák be ezt a szabályt. Így a gyerekük nem marad egyedül, hogy csak neki nincs!
o Iskolai mobilhasználat: Sokféle próbálkozásra van példa a világban, a teljes tiltástól, az általános, megengedő használatig! Igazán üdvözítő módszer ebben sincs, azonban az látszik, hogy a legjobban működő megoldások rendszertől függetlenül azok, ahol a szülők, a tanárok és a diákok, közösen alakítják ki a szabályrendszert, egyenlő felekként és azt következetesen be is tartják!
o Mit teszünk fel a világhálóra? Fontos a gyerekek figyelmét felhívni arra, hogy nagyon gondolják át, hogy mit tesznek fel a netre! Sokan, a megfelelési vágytól vezérelve olyan képeket és tartalmakat töltenek fel magukról, amit felnőttfejjel nem tudnak majd vállalni. De a világhálón minden ott marad! Erre fontos figyelmeztetni őket!
o A kamaszok, sokszor a még meglévő kommunikációs hiányosságaikat próbálják elfedni azzal, hogy belebújnak a képernyőbe. Addig sem kell beszélgetniük és élhetnek ebben az idealizált virtuális világban! A baj az, hogy könnyen ott is tudnak ragadni!
o Szülői kérdésre: a normális eszköznézés egy 3 éves gyereknél, ne legyen több, mint napi 10-15 perc és ez a 10-14 évesnél is maximum egy, másfél óra!
o Szülői kérdésre: Jó-e, ha a gyerek játszik a neten? Nehéz kérdés! Több olyan játék van, ami hasznos és szolgálja a gyerek fejlődését, közösségi tapasztalatokat szerez és esetleg nyelvet is tanul. De, sok negatív dologgal is találkozhat. Próbáljunk meg időnként ellenőrizni azt a játékot, amit játszik és beszerezni róla információkat!
o Szülői kérdésre: nem nagyon jó, ha a gyerek fejhallgatóval nézi, hallgatja az eszközét, mert ezzel szándékosan, vagy nem, de kizárja magát a család életéből! A lehetőségek szerint, törekedjünk arra, hogy a család körében fejhallgató nélkül használják az eszközeiket!
o Nem szabad engedni a gyerekeknek lefekvés előtt képernyőt nézni, mert hiába az látszik, hogy csendben ül, vagy fekszik, de az agyát túlságosan felpörgetik a látottak, inkább ha lehet, meséljünk nekik!
o Lehetőleg, ne használjuk bébiszitterkedésre ezeket az eszközöket, legalábbis nem rendszeresen és hosszabb időre!
o A szakemberek szerint, ha problémát észlelünk a gyerek eszközhasználatával kapcsolatosan, vagy kérdésünk lenne, első körben érdemes a neten szétnézni, mert nagyon sok jó anyagot találunk fent, a témával kapcsolatosan!
o Ami még érdekességként felmerült, hogy hány éves korig kell és szabad ellenőrizni a szülőknek, a gyerek mobilhasználatát? A szakemberek elmondták, hogy ez is egy létező probléma! A szülők már, már beteges ellenőrzési kényszere, amit sokszor az illető szülő sem vesz észre, komoly gondokat okozhat, sőt olyannal is találkoznak, hogy a már felnőttnek tekinthető gyerekének az ellenőrzését sem hagyja abba! A válasz, hogy itt sem lehet konkrét számot mondani, de a 18 körüli gyerekben már azért illik annyira megbízni, hogy nem ellenőrizgetjük! A szülőknek ezt is meg kell tanulni, elengedni a gyereket!

Persze, a fent leírtak nem minden helyzetben és mindenkire egyformán igazak és alkalmazhatóak! Nekünk kell az adott helyzetben eldönteni, hogy mit tegyünk, hogyan cselekedjünk! De, érdemes ezeket is átgondolni azért, hogy a lehetőség szerint a legjobban tudjunk majd dönteni, hogy mit tegyünk, amikor a gyereket lökdösni kell, hogy figyeljen ránk, mert a kütyüjébe merülve nem lát és nem hall semmit! 😃

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás