Lisszabon, a Barcelona konkurens

Lisszabonról, sok leírást találunk a neten, így most nem is általános dolgokat írnék, hanem néhány érdekességet, valamint praktikus, friss információkat! Persze, a képgalériában még sok szép képpel!

Szeptember végén voltunk, 5 napot. Végig csodás volt az idő, vakító kék éggel, így a fotókhoz is kiváló hátteret kaptunk.   Első este, rögtön egy váratlan dologba botlottunk. Délutáni géppel mentünk, kora estére értünk oda. Lepakoltunk a szálláson, majd kimentünk sétálni. Egyszer csak sípolásra, dobolásra és hangos kiabálásra figyeltünk fel. Mivel ott is közel voltunk a választásokhoz, azt gondoltuk, hogy valamelyik párt gyűlésébe csöppentünk bele, de kiderült, hogy nem! Állatvédők tüntettek, mert a Campo Pequeno nevű arénában, bikaviadalra készültek. A főbejárat előtt, vagy 100 tüntető adott (elég nagy) hangot a nemtetszésének, szabadságot követelve az állatoknak. Amikor odaértünk, kiderült, hogy a nemsokára kezdődő műsorra, még van jegy. Hezitáltunk, hogy a lelkiismeretünkre hallgatva ne menjünk be, de a végén, győzött a kíváncsiság! Mivel, az általánostól sokkal több információnk nem volt a bikaviadalokról, így az elején megijedtünk, hogy itt előttünk szúrják majd le az állatokat! Szerencsére kiderült, hogy a portugál viadalokon nem ölik meg a bikát az arénában és az egész műsor úgy zajlott le, hogy látható, komolyabb sérülést sem szerzett senki! (Ez azért, nem általános!) Azzal nyugtatgattuk a lelkiismeretünket, az egész műsor alatt, hogy megadták a bikáknak is a sanszot a harcra. Nagyon szép és ügyes lovakról, a nyeregből kihajolva (így, igen közel a bika szarvaihoz) kellett megszúrni a dárdákkal a bikákat.   Három-négy sikeres dárda után jöttek a furkadok. A feladatuk az volt, hogy a bikát elkapják a fejénél, a szarva között. Nagyon bátrak voltak. Az első ment egyre közelebb és közelebb a bikához, míg a többiek mögötte egy sorban álltak. Amikor a bika megindult feléjük, az első megpróbálta megragadni a szarvat és bevetette magát a szarvak közé, a többiek pedig rárohantak, csupasz kézzel megfogni az állatot. No, ez egy elég kemény mutatvány! Itt aztán alapvetően, a bika van előnyben!   Majd, minden egyes bika után, körbement a viador és a fő furkadó a porondon. A nézők virágokat és saját ruhadarabjaikat is bedobáltak nekik, ők pedig visszadobálták a ruhadarabokat! (Ennek okát, nem tudtuk megfejteni!) Összességében, ugyan egy kis lelkiismeret furdalással együtt, de érdekes program volt!

A közlekedésről pár szót. Lényegében, a városon belül, a tömegközlekedéssel mindenhova el lehet jutni. (A repülőtér is, szinte bent van a városban.) Az internetes alkalmazások segítségével, már az érkező jármű telítettségéről is, előre kaphatunk információkat. Fizethetünk a buszon vagy a villamosokon is, de az drágább. A legegyszerűbb, ha a metró megállókban található, érintőképernyős automatákból vásárolunk egy úgynevezett Viva Viagem kártyát (Érdemes rögtön a repülőtéri metró megállóban). Ez egy bankkártya méretű papírlap, egy pici elektronikával. A jegyautomatából a vásárlási folyamat során vehetjük meg 0,50 Euróért. Majd erre vehetünk a gépbe dugva, vagy egyirányú utazásra szóló (lényegében átszálló) (1,50 EUR), vagy napi jegyet (buszra, villamosra, metróra 24 órán keresztül érvényes az első használattól) (6,40 EUR), vagy 9,50 -ért ami a Cascais felé tartó HÉV jellegűre, vagy 10,55-ért, ami a környékbeli vonatokra is érvényes, 24 órán keresztül. Általában, a jegyautomatákból több van egymás mellett, és egy része csak bankkártyával működik! A járműveken felszálláskor, a jegy érvényesítőhöz kell tartani a jegyeket, amire a kütyü zölden világít. Ha pirosat jelez, akkor valami nem jó, illetve elfogyott a feltöltés! A metrón a bejáratnál karos kapun kell átmenni, ami jó nagyot üt, ha nem megfelelően használjuk. Kifelé jövet, ugyanúgy át kell menni ilyen kapun, a jegyet odaérintve!

Az általános látnivalókra nem térnék ki, csak néhány turista szempontból érdekes dologra:

– Nagyon-nagyon sok turista van itt is! Vicces volt, amikor egy étteremben, a mellettünk lévő asztalnál ülő svéd házaspár azt mondta, nekünk másik turistáknak, hogy Lisszabon ma már, Barcelona konkurenciája. Csak az a baj, hogy itt is sok a turista! Az kétségtelen, hogy amikor ott voltunk is, a sok egyéb mellett, volt olyan nap, hogy három óriás turista hajó állt a kikötőben!  

– A Marquês de Pombal térről indul és fut a Tajo felé, az Av. da Liberdade, ami nagyon hasonlít a barcelonai La Rambla-ra, de még szélesebb, levegősebb. A Marquês de Pombal fölött van a VII. Eduardo Park, ami felfut a dombra. A tetején egy kilátó teraszt alakítottak ki és e fölött van még egy domb a Jardim Amália Rodrigues. Ennek a tetejéből, középről, fantasztikus kilátás nyílik, a szimmetrikusan megépített parki elemekre, lejjebb a városra, a Tajo folyóra és annak a túlpartjára! Felemelő érzés ezt így együtt látni. Rám olyan misztikus erővel hatott, mint az ausztráliai 12 Apostol sziklák! Fantasztikus élmény volt! (Remélem, ide még egy üveg jó vörös bor társaságában egyszer vissza tudok jönni és ülni ott, egy-két órát!)

– Múzeumokból, a Museu Coleção Berardo-ban (amelyik a leglátogatottabb múzeum 2019-ben Portugáliában) néztünk meg modern művészeti kiállításokat. Érdekes volt látni, hogy fiatalságunk friss irányzatait, itt már múzeumi gyűjteményben mutogatják!

– A Praça da Figueira-n egy nagyobb lakodalmas sátorban van berendezve az ínycsiklandozó, kiállításszerű vendéglátóhely, ahol megnézhetünk és megkóstolhatunk sok-sok földi jót, ami a portugál vidéken megterem. A képek, önmagukért beszélnek. Minden jó volt, kivéve a sültkolbászaik, mert az teljesen más fűszerekkel készül, mint amit itthon megszoktunk és a sörök, amiből nem tudtunk egy jót inni. Ízetlenek és kevés bennük a szénsav!

– Éttermek: egész Lisszabon tele van éttermekkel és ha az alap turista bölcsességet betartjuk, hogy lehetőleg üres helyre ne üljünk be (mert a jó helyeken vannak sokan), akkor nem csalatkozhatunk. Jó adagokat, friss alapanyagból adnak, az esetek többségében megfizethető árakon!

– Érdekes, hogy nem nagyon reklámozzák, (a látványhoz képest, kevesen is voltunk fent), de jó időben mindenképpen érdemes elmenni az Amoreiras bevásárló központba. A boltokról nem nyilatkozom (bár az egyik presszójában csapolt Stella Artois sört ittam, így ez volt az egyetlen jó söröm Lisszabonban) de, az egyébként is dombtetőn épült egyik toronyház tetején van egy kilátó, a 20. emelet magasságában! Innen, tényleg 360 fokos panoráma nyílik, a repülőtértől a Tajo folyó túloldaláig! Kevés városban van ilyen lehetőség. Arra kell figyelni, hogy 12.30-14.30 között zárva van. 5,- EUR a belépő, melyet a földszinten, egy információs pultnál lehet megvásárolni!

Összességében elmondható, hogy nem véletlenül jön ennyi turista Lisszabonba. Aki szeret sokat sétálni, szépeket és érdekeseket látni, jókat enni, inni, az garantáltan nem fog unatkozni!